A nép olyan, mint egy nagy gyerek: irányításra, segítségre, és ha kell, büntetésre van szüksége.

- Mussolini, 1925

Christopher Duggan brit történész A bódult nemzet című könyve felkavaró látleletet ad a karizmatikus vezérétől elbűvölt Olaszországról... és arról, hogy

 Mussolini öröksége még ma is jelen van Olaszországban... 

Az a sok tízezer ember, aki San Cassianóba látogatott és bejegyzést írt a Mussolini-sírbolt előtt elhelyezett vendégkönyvekben, kivétel nélkül a csodálatát fejezte ki. A bennük megnyilvánuló érzelmek, miként az elődeik által a Duce magántitkárságának írt levelek, gyakran egészen bensőséges hangot ütnek meg.

Kedves Benito, Andrea vagyok. Nekem és Carlo barátomnak sikerült első nekifutásra 53 embert elhozni ide. Ígérem, hogy ezentúl ez mindig így lesz. (2005. április 25.)

Hódolat az embernek, akinek olyan nagy része volt családom történetében, és abban, hogy emberre váltam! (2005. május 3.)

Csak a pillanatra várok, amikor egy tiszta szellemi Bajtárs felkel poraiból, magához ragadja a politikai vagdalkozások és korrupt emberek prédájává vált Olaszország gyeplőjét, és diadalra viszi az országot. Örökké élni fogsz a történelemben és azok szívében, akik harcoltak, továbbra is harcolni fognak azért, hogy emléked fennmaradjon időtlen időkig. (2005. június 26.)

Torinotól Predappióig gombóc a torkomban. Sok-sok kilométer, hogy kifejezhessem hódolatomat a mindannyiunk közül a legnagyobbak. Büszkeség, hogy fasiszta lehetek, és szomorúság, hogy nem jöhet a rendszer két évtizedében. Dicsőség Olaszország Ducéjának! (2005. augusztus 22.)

Mennyi pozitív és negatív dolgot mondtak már el erről az emberről. Egy biztos: hogy a családja nem gazdagodott meg a pártjából. Ez példa és figyelmeztetés kellene hogy legyen a ma politikusainak. (2005. szeptember 9.)

Ahogy néhány éve megígértem, ma elhoztam hozzád a fiamat is, aki most 20 hónapos… Különös érzés fog el, valahányszor tisztelgek előtted. A mai világban csak egy karizmatikus ember és kiváló harcos adhatná meg nekünk, hogy minket, olaszokat világszerte tiszteljenek, fémjelek. Kérlek, gyere vissza! (2006. január 15.)

E fájdalmas választások után, amikor a vörösök visszatértek a hatalomba, eljöttünk leróni tiszteletünket annak az embernek, aki dicsőségét szerzett Olaszországnak. Főhajtás a Ducénak! (2006. április 13.)

Ciao. Mit írhatnék? Én csak egy 14 éves lány vagyok Bresciából, aki egy 150 lelkes falucskában, Cecinában lakik. Csak annyit tudok, hogy nagy dolgokat tettél Olaszországért. A mi szívünkben, valamennyiünk szívében még mindig élsz. (2006. április 23.)

Nagy Duce, Olaszországnak szüksége van rád. Minket délen teljesen magunkra hagytak, csak benne volt meg a vágy és az akarat egy olyan Olaszországra, ahol mindenki egyenlő. Mi mindig veled vagyunk, még délről is! (2007. július 23.)

Ha láthatnád, szegény Olaszországunk milyen mélyére süllyedt, visszatérnél, újjászületnél egyikünkben! Most és mindörökké. (2007. szeptember 1.)

Olaszország, amelyet annyira szerettél, elveszítette méltóságát a világ szemében. Jóslatod valóra válik: ‘A történelem majd engem igazol!’ Nyugodj békében! (2011. szeptember 30.)

Szervusz, Benito, visszajöttem… Itt vagyok, hogy tiltakozzam ezek ellen a tolvajok ellen, akik meggyilkolják a mi Olaszországunkat… megint csak annyit mondhatok, a te eszméd volt a legjobb, és nagyon remélem, hogy visszatérhetünk, ha nem is pontosan ahhoz, ami korábban volt, de legalább valami ahhoz közelítőhöz… nekünk egy nagy VEZÉR kell, aki tisztességes és hatékony… LEGYEN DUCÉNK! (2012. április 30.)