Reader

„Gyermekkoromtól fogva szerettem olvasni.

Azt a kevés pénzt, ami birtokomba került, könyvek vásárlásába fektettem.”

Az olyan puritánok, mint Franklin apja, hasznos gondolatotokat vittek Amerikába. Ilyen volt a protestáns etika, miszerint a vallásszabadság és a pénzügyi függetlenség összefügg és ami szerint vállalkozni jó dolog - az anyagi siker a puritánok szerint nem áll szemben az lelki üdvösséggel.

Franklin racionalista volt, a felvilágosodás embertípusának mintapéldája. Saját önéletrajzában és történeteiben vissza-visszatérő elem, ahogyan rácsodálkozik arra, hogy az ember mennyire hajlamos racionális magyarázatot adni mindannak, ami számára előnyös.

Az amerikai individualisták napjainkban büszkén hangoztatják: cseppet sem zavarja őket, hogy mások mit gondolnak róluk. Franklin számára nagyon fontos volt a hírneve, mind saját büszkesége, mind a jó hírnév hasznossága miatt.

Franklin arra jutott, hogy aki nem őszinte, legyen bármennyire is ravasz, teljességgel nem képes elrejteni valódi énjét:

“Az igazságnak és az őszinteségnek van egy jellegzetes természetes kisugárzása, amelyet tökéletesen nem lehet hamisítani - a tűzhöz, a lánghoz hasonlóak, amelyeket lefesteni nem lehet.” (...)

Franklin a “tegyél jót és élj meg belőle jól” elv szellemében nem idegenkedett attól, hogy a köz érdeke szolgálata közben a saját érdekeit is szem előtt tartsa.

Ugyanakkor tökélyre fejlesztette saját maga kifigurázását. Rájött, amire számos humorista utána, hogy ha időnként bevet egy kis fanyar önkritikát, attól csak még szerethetőbbé válik.

Franklin vallása a deizmus egy erényes, erkölcsös-szemléletű, pragmatikus verziója.

A természet tanulmányozásából ugyanakkor teljes meggyőződésre jutott azzal kapcsolatban, hogy a világegyetemet egy olyan Isten teremtette, aki végtelenül bölcs, jó és hatalmas. Deista vallásos hitét is a pragmatizmus járta át. A vallás

a cselekedeteink hatalmas szabályozója, békét és nyugalmat hoz létre az elménkben, és képessé tesz bennünket arra, hogy jóságos, értékes és másoknak is hasznos emberekké váljunk.

Az elhatározáson és szorgalmas igyekezeten alapuló önfejlesztésre való törekvés egy elbűvölően amerikai vonás - amelynek egyik első képviselője Benjamin Franklin volt.

Valójában talán alig van más természetes szenvedélyünk,

amely olyan nehezen volna leigázható, mint a büszkeség.

Számos társadalmi szervezetet alapított, így egy közkönyvtárat, egy tűzoltóságot, polgárőrséget, kórházat és egyetemet. Az amerikai társadalom alapvető jellemzője lett ez, az individualizmus és a társadalom-tudatosság harmóniája. 

Ő fedezte fel (és bizonyította), hogy az elektromosság áramlik, ő tett elsőként különbséget a vezető és szigetelő anyagok között és az áramot tároló elemek koncepcióját is ő találta fel. A elektromosság „földelhetőségére” is ő jött rá és ennek hatására találta fel a villámhárítót. Mindezek miatt már életében népszerű hős, ünnepelt tudós lett, nemcsak hazájában, de Európában is.

Ő az üvegharmónika feltalálója is. A hangszer egy időben olyan népszerű lett, hogy Marie Antoinette is megtanult rajta játszani, Mozart és Beethoven pedig írtak rá zeneszámokat.  

Nem szerette volna Amerikába importálni Anglia merev, feudális jellegű, osztályokra tagolt társadalmi rendjét. Nem hatották meg a származtatott rangok és titulusok. Olyan Amerikát vizionált, amely egy meritokrácia: ahol az emberek - kellő szorgalommal és jó erkölccsel - származástól függetlenül fel tudnak emelkedni.

Nemcsak hogy lojalista volt, de lelkesen hitt a Brit Birodalomban, amelynek integráns részének képzelte Amerikát. Csak miután a király és az angol kormány – Franklin számtalan próbálkozása ellenére – sem volt hajlandó hallani arról, hogy a tengerentúli államok egy viszonylagos önrendelkezést kapjanak, vált Franklin a függetlenség képviselőjévé. 

Házasságon kívül született fia, William, apja nyomdokaiba lépve szintén egy törvénytelen fiút nemzett – szintén apjához hasonlóan valószínűleg egy utcanőtől. Temple később szintén a nagyapja és apja példáját követte és két nőtől két törvénytelen gyermeke is lett – végül a vagyonát elveszítve, szegény emberként halt meg. 

William és apja között feszültség alakult ki, a fiú ugyanis egy arisztokrata családba házasodott be, lojalista és később New Jersey királyi kormányzója lett. 

Mivel rettegett a hajózástól, egyszer sem követte férjét a tengeren túlra. Franklin Londonban egy „második családot” épített ki maga körül – közeli (de nem egyértelműen intim) barátságba került a főbérlőjével. Leveleiből kitűnik, hogy miközben elhidegült a feleségétől, a fiától és a lányától, aközben atyai, baráti (és időnként flörtölő) hangnemet ütött meg számos fiatal hölgy felé.

Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat kikiáltására 1776. július 4-én került sor. A nyilatkozatot az akkor még csak 33 éves Thomas Jefferson fogalmazta, de Franklin is segített a történelmi dokumentum szövegezésben.