A németek „több Európát” retorikája azt jelenti, hogy Berlin a saját képére akarja formálni Európát 

– állítja Paul Lever brit újságíró 2017-ben megjelent könyvében.

Most, hogy Anglia kilép az Európai Unióból, már semmi sem áll annak az útjában, hogy Németország váljon Európa domináns hatalmává. Berlin már nemcsak az EU gazdaságpolitikáját, hanem a külpolitikáját is egyre inkább meghatározza.

Azt, hogy az EU hogyan viszonyuljon például Oroszországhoz és Törökországhoz,

 Berlinben fogják eldönteni. 

Az Egyesült Államoknak – csakúgy, mint Kínának, Indiának vagy Brazíliának – elsősorban Németországgal és nem a brüsszeli vezetéssel kell majd tárgyalnia.

A közelmúltban Európát sújtó krízishelyzetekben – a görög válság, az ukrán–orosz feszültség, a tömeges bevándorlás – Németország szállította a megoldásokat (jókat és rosszakat).

Londonnak is elsősorban Berlinnel kell megküzdenie a Brexit-tárgyalások során –

 mutat rá Paul Lever, Nagy-Britannia korábbi német nagykövete, 

Berlin Rules – Europe and the German Way (Berlin uralkodik – Európa és a német irány) című könyvében.

 Berlin hatalma azért is speciális, mert az nem katonai, hanem gazdasági erőn alapszik. 

Az EU első 40 évében a francia és a német gazdaság nagyon hasonló erőt képviselt. Nyugat- és Kelet-Németország 1990-es egyesülése azonban megváltoztatta az erőviszonyokat. Németországnak 20 millióval megnőtt a lakossága, és egyharmaddal nagyobb lett a területe.Formálisan Németország helyzete nem különbözik a többi EU-országétól – az Európai Bizottság feladata előterjesztéseket alkotni, a döntéshozatal pedig az Európai Tanács és az Európai Parlament kezében van. A gyakorlatban azonban a Tanács és a többi európai ország is konzultál Berlinnel, mielőtt bármit tenne. 

 Berlin támogatása nélkül ma már gyakorlatilag lehetetlen bármilyen komolyabb változtatás az EU-ban. 

Ameddig a német kormány nem teszi le a voksát egy adott kérdésben, szabadon folyhat a vita. Ha azonban Berlin határoz, az általában azt jelenti, hogy a kérdés el van döntve.

 Mivel Németország hatalma jelenleg nem katonai jellegű, Anglia sem érzi azt annyira fenyegetőnek. 

Az elmúlt félezer évben a brit külpolitika fő célkitűzése az erőegyensúly fenntartása volt, hogy a kontinentális Európában ne tudjon egyetlen állam se túlzott hatalomra szert tenni. Ugyanakkor elkerülhetetlennek látszik, hogy idővel Berlin egyre nagyobb szerepet játsszon az EU külpolitikájában is. 1832-ben Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus megállapította, hogy

a háború nem más, mint a politika folytatása – más eszközökkel.

A modern Németország bebizonyította, hogy amihez egykor háborúra volt szükség, azt ma „sima politikával” és gazdasági hatalommal is el lehet érni.

 A német gazdaság Európában a legnagyobb. 

A német GDP 2,5 billió euró, ami mintegy 25 százalékkal több, mint Franciaország vagy Anglia GDP-je. Öt olyan tulajdonsága van a német gazdaságnak, ami azt egyedivé teszi – mutat rá a brit diplomata:

 1. Gyártáson alapul.  A magas minőségű, megbízható és innovatív német termékek nagyon népszerűek.

 2. Erős az export.  Az Egyesült Államokon és az európai országokon kívül Kína, India, Oroszország és Brazília felé is erős a német kivitel. 

 3. Egészséges pénzügyi mérleg.  Alacsony az ország hitelkitettsége és kedvező az államháztartás mérlege.

 4. A gazdasági sikerek mellett magas szintű az országon belüli társadalmi szolidaritás. 

 5. Németország egy hosszan tartó béke és biztonság időszakát élvezi. 

A német gazdaság sikerét egyrészt az olyan nagy gyártók adják, mint a Siemens, a Bosch, a Mercedes és a ThyssenKrupp,

 amelyek már több mint 100 éve globális márkák. 

Másrészt a nagy számú kis és közép vállalat, az un. Mittelstand-ok. Nem ritka, hogy ezek a cégek 4-5 generáció óta ugyanannak a családnak a tulajdonában vannak.

Egy másik oka a német sikernek a magas szintű ipari szakképzési rendszer. Azok számára, akik nem tanulnak tovább felsőoktatási intézményekben, 16 éves kortól fogva rendelkezésre áll az ipari tanoncság. A betanuló fiatalok gyakran állást is kapnak a cégnél, ahol megtanulták a szakmát. 

Szintén ebből az örökségből táplálkozhat az is, hogy a németek irtóznak a kölcsönök felvételétől - szeretnék fogyasztani, de jellemzően addig nyújtózkodnak, ameddig a takarójuk ér. Ezért van az is, hogy

 sok német inkább bérel, semmint hogy banki hitelre vásároljon saját ingatlant. 

A nagy német vállalatok multinacionális jellegűek abban az értelemben, hogy számos országban tevékenykednek, de néhány osztrák és svájci kivételével nem-németek soha sem tölthetnek be azokban vezető szerepet.

 Az anyacégeknek és nemzetközi leányvállalatainak az élen szinte kivétel nélkül nemet vezetők vannak. 

Az európai unió és az euró kétségtelenül óriási hasznot hozott Berlinnek. Az európai unió struktúrája és szabályai úgy lett kialakítva, hogy az Németországnak kedvezzen. De a kompetencia, minőség, megbízhatóság és munkamorál nélkül Berlin nem tudott volna ekkora hatalomra szert tenni - állítja a volt angol nagykövet.

A német identitás az állam 1871-es megalakulása előtt teljesen kulturális és nem politikai jellegű volt. A németek útlevelébe csak 1934 után lett bevezetve a “német”, mint nemzetiség. Egészen addig az útlevelekben a porosz, a bajor, a szász és ezekhez hasonló nemzetiségek szerepeltek. 

Ez a kettős-identitás ma is jellemzi a németeket. Egy müncheni egyszerre bajor és német.

 A németek ezért is tudnak könnyen azonosulni azzal, hogy egyszerre németek és az Európai Unió állampolgárai. 

Az 1949 után kialakult Németország egy szövetségi köztársaság. Az ország tartományokból, un. Lander, áll. A polgárokra közvetlen hatással bíró területeken a tartományi kormányzat az illetékes. Ilyen az egészségügy, az oktatáspolitika, a kultúra és a rendfenntartás. Az olyan közvetett hatású területeken, mint a külpolitika, a határvédelem vagy a bevándorlás, a szövetségi kormány az illetékes.

 

Meg sok angol számára idegen és furcsa az Európai Unió működése, a németek többsége előtt az EU a német modell nemzetközi szintre emelkedése. 

Egy másik érdekes kérdés, amivel Paul Lever foglalkozik az, hogy

 hogyan viszonyulnak a németek a saját múltjukhoz? 

 

A nemzetiszocializmus örökségének az elutasítával egyidejűleg a németek mintha teljes történelmüknek hátat fordítottak volna. Az egyetlen nemzeti ünnep október 3-a, Nyugat és Kelet Németország 1990-es egyesülésének az ünnepe. 

 Január 27-e pedig a Holokauszt Emléknap. 

Ezen a napon különleges ülést tart a Bundestag, amelyen mindegyik politikai párt képviselője beszédet mond. A parlament ilyenkor rendszerint csordultig megtelik.

 Nincs példa erre máshol a világon, hogy ilyen társadalmi beismerése történjék a múlt bűneinek. 

A politikusok mai generációja sehol máshol nem vállal így felelősséget korábbi generációk által az ország nevében elkövetett atrocitásokért.

 Ez nem mindig volt így. 

A második világháborút követő első két évtizedben a németek nem sokat foglalkoztak a közelmúlt eseményeivel. Az 1960-as években azonban a fiatalok fellázadtak a hallgatás kultúrája ellen, amelyet a szüleik és nagyszüleik képviseletek. (A 20. századi bűneivel való ilyen szembenézésre számos más ország, például Japán, Oroszország, Kína és Spanyolország vagy Magyarország a mai napig nem volt hajlandó.)

 

A náci múlttal való radikális szembefordulás ugyanakkor

 sokak számára a teljes történelmünkkel való szembefordulást is eredményezte. 

Mintha a németek "a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték volna." Semmi tisztelet, közmegbecsülés nem övezi a német történelem nácizmus előtti időszakának szereplőit. (Például a Napóleon waterloo-i vereségében kulcsszerepet betöltő Blücher hadvezért vagy a porosz államot nagyhatalommá tevő II. (Nagy) Frigyest.)

 A német lélekben dominál a kollektív és örökölt bűntudat, az “Erbschuld.” 

Németország keleti oldalán a helyzet még rosszabb. Ezeknek az embereknek egyszerűen nem létezik az 1989 előtti történelmük. Az NDK időszakbol szinte semmilyen pozitív emlékezés nem maradt fenn.

Mi képezi tehát a német identitás alapját?

- teszi fel a kérdést a szerző. 

Anglia, mint szigetország, mindig is a területi határai mentén definiálta magát. Az elmúlt 500 év során Franciaország és Spanyolország úgyszintén.

 Németország azonban csak 1871-ben jött létre, a határai pedig azóta sokat változtak. 

A németek nemzeti identitását nem a közös földterület, hanem elsősorban közös faji és kulturális örökségük adta. A vérvonaltól függő identitás külsősök számára nem megszerezhető. Éppen ezért a külföldiek számára mindig is nehéz volt megszerezni a német állampolgárságot.

 A németek leszármazottai németek maradnak, bárhol is éljenek. 

A német faji identitáshoz való hűség gyakran felülírja ahhoz az országhoz való hűségüket, ahol élnek. 

Egy olyan országnak, amely megtagadta a múltját, egy olyan új politikai entitás, mint az Európai Unió, egy különleges lehetőséget kínál. Németekként folyton eszükbe jut a szégyenletes 20. századi múltjuk. Európaiként már nem.

 Európát szabad csodálni és ünnepelni, szabad érte rajongani. Németországért nem. 

A németek az Európai Unióban látják Európa stabilitásának garanciáját. Ez abból a meggyőződésből táplálkozik, hogy a múltban Európa nemzetállamai nem tudták megakadályozni a háborúk kirobbanását, ezért a nemzetállamok megbízhatatlan kormányzási struktúrák. Sok német fejében a hazafiság összemosódott a szélsőséges nacionalizmussal -

 a patríótizmus minden formája számukra ijesztő jelenség. 

 

A németek megtagadták a múltjukat, amely a nácizmus vonatkozásában dícséretes. Sok nemet ugyanakkor érzéketlen azzal kapcsolatban, hogy európai szomszédaik nemhogy megtagadnak, de kifejezetten büszkék a történelmünkre - és a 20. századi szerepükre is.

 Európában kétszer már kísérletet tettek arra, 

hogy egy közös történelmi örökség nélküli politikai entitást hozzanak létre - mutat rá a brit nagykövet. Ilyen volt a Szovjetunió és Jugoszlávia. Mindkét kísérlet véres kudarcba fulladt.

Amerika se jó példa ebben a vonatkozásban. Az Egyesült Államokat ugyanis önkéntes bevándorlók hozták létre, egy új élet reményében. Az Európai Unió ezzel szemben régóta fennálló nemzetállamokból áll, amelyek polgárai nem kívánják feladni nemzeti identitásukat.

Az Európai Unió eszméje bizonyos értelemben Németország államvallása lett.

Elviekben persze szabad kritizálni az EU-t, de aki így tesz, arra ferde szemmel néznek. Ugyanakkor egyenlőre semmilyen konkrét vízió nincs az EU jövőjével kapcsolatban. "Több Európát” és "nagyobb integrációt” - hangzik el gyakran a német politikusok szájából, de hogy ez pontosan mit jelent, azt még senki sem tudja. 

Ugyanakkor ha abból indulunk ki, hogy milyen a német modell, akkor a jövő Európai Uniójában

 a külpolitikát és biztonság politikát teljes mértékben ki fogják venni a nemzetállamok hatásköréből. 

(Ahogyan ez Németországban is nem a tartományok, hanem a szövetségi kormány jogkörébe tartozik.) A német politikusok egyöntetűen ezt a koncepciót vallják.

Angliában - és a kelet-európai országokban, így Magyarországon is - a nemzeti önrendelkezés alapfeltételének tartják az önálló nemzeti külpolitikát, illetve az arra való jogot, hogy az ország saját hatáskörben döntsön a hadsereg bevetéséről. 

Európában ismét Németország uralkodik

- figyelmeztet Paul Lever.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy az Európai Unió egyfajta új, kibővített Németország lesz. És a tapasztalat az, hogy amikor Berlinnek a minden nemzetnek egyaránt kedvező Európa ideálja és a német nemzeti érdek között kell választania, akkor mindig az utóbbi kerül ki győztesen.